Tildy Zoltán

2009. augusztus 18. 10:03

(1889-1961)

Tildy Zoltán református lelkész, miniszterelnök, 1946-1948 között Magyarország köztársasági elnöke, 1956-ban a Nagy Imre-kormány államminisztere 1889. november 18-án született. A pápai református teológiai főiskola elvégzése után Írországban tanult, majd a Somogy megyei Szennán, később Tahitótfalun szolgált. 1932-től köztársasági elnökké választásáig a Békés megyei Szeghalom gyülekezetének lelkipásztora volt.

A szegény falusiak kiszolgáltatottságát megtapasztalva kezdett politizálni, 1917-től volt Nagyatádi Szabó István Gazdapártjának tagja. 1929-ben Nagy Ferenccel együtt szervezte meg a Független Kisgazda, Földműves és Polgári Pártot, amelynek ügyvezető alelnökévé választották, 1936-tól volt Szeghalom parlamenti képviselője.

A második világháború idején Tildy a nemzeti függetlenségi törekvések és a népfrontmozgalom egyik vezető személyisége lett. Szorgalmazta a közeledést a szociáldemokratákhoz, a háborúból való kilépést, a demokratikus Magyarország megteremtését. Az ország 1944. március 19-i német megszállását követően bujkálni kényszerült, de még mindig "alkotmányos alapokon" politizált: részt vett a Magyar Front Horthyhoz intézett memorandumának kidolgozásában, a balul sikerült kiugrási kísérlet előtt néhány nappal a háborúból való kilépés lehetőségéről tárgyalt a kormányzóval.

Tildy 1945 áprilisában bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, 1945. augusztus 20-án az FKgP országos pártelnöke lett. A párt nagyarányú választási győzelme után, 1945. november 15-én miniszterelnökké, majd 1946. február 1-jén a királyság intézményét eltörlő törvénycikk elfogadását követően köztársasági elnökké választották. Tildy aggodalommal figyelte a kommunisták hegemóniára irányuló törekvéseit, de még jobban félt a szerves fejlődés lehetőségének elvesztésétől.

Az egyébként is konfliktuskerülő alkatú, szűkre szabott jogkörökkel rendelkező Tildy államfőként folyamatos engedményeket tett a baloldali pártoknak. Rákosiék már 1947-ben, a kisgazdák "leszalámizása" és az elcsalt kékcédulás választások után meg akartak szabadulni tőle is, de erre csak egy évvel később, a két munkáspárt egyesülése után került sor. 1948 nyarán koholt hűtlenségi és kémkedési vádakkal letartóztatták, majd később kivégezték Tildy vejét, Csornoky Viktort. A megzsarolt köztársasági elnökkel kétféle lemondó nyilatkozatot is aláírattak, s az egyiket 1948. július 30-án nyilvánosságra hozták.

Tildy házi őrizete csak 1956. május 1-jén szűnt meg. 1956. október 24-én a rádióban mondott beszédet, október 28-án elvállalta Nagy Imre kormányában az államminiszteri tisztséget. A november 4-i szovjet intervenció után letartóztatták, a Nagy Imre-per negyedrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdítása címén hat év börtönre ítélték. 1959 áprilisában magas korára és egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték, s 1961. augusztus 3-án bekövetkezett haláláig teljes visszavonultságban élt.

1989 júliusában rehabilitálták, 2008 óta nevét viseli a tahitótfalui Duna-híd, Budapesten több emléktáblát avattak tiszteletére.